január 5. (Szerda)

Ami azt illeti nem igazán voltam reggelre kipihenve. Vagy nem is tudom. Talán inkább túlságosan is mélyen aludtam az éjjel. Szóval 6:30-kor csörgött is az órám szokás szerint. Aztán csörgött 6:35-kor, meg 6:40-kor is, ha jól emlékszem. Viszont hiába pittyegett és pittyegett, én nem óhajtottam felkelni.

7-kor kászálódtam ki az ágyból aminek az lett a végeredménye, hogy végig kapkodtam a készülődést. Nekem kell ugyanis egy fél óra kb hogy felébredjek és még fél, hogy el is készülődjek. Most azonban erre nem volt lehetőség.

Gyorsan valamit alakítottam a fejemen, öltözés, reggeli, Cooper-t intézni és már indulhattam is a buszhoz.

A megállóig azon agyaltam, hogy anyu és apu hogyan képes arra, hogy minden reggel olyan korán felkeljenek és munkába menjenek. Nekem még az is kihívás, hogy az ébresztő 5. csörgésére felébredjek.

Egyedül utaztam a buszon mert Brit nem volt a buszmegállóban, de gondoltam csak ő is elaludt vagy valami. Mennyivel jobb volt mikor tegnap apu vitt suliba. Tuti hogy ha a buszon le tudtam volna ülni nem érek be a suliba, mert elalszom.

Mikor megérkeztem még nem volt senki a teremben. Így leültem, elővettem a magazinomat és azt olvasgattam. Aztán szépen gyűlt a társaság. Ha valaki kívülről látott volna minket tuti, hogy felkiált: „Zombitámadáááááááás!” :). Azt nem tudtam ki miért nem aludt jól vagy egyáltalán aludt-e, de néhányan azért tudomásomra hozták. Például Kate, aki szintén osztálytársam, de teljesen különbözünk, mert ő sokkal…..sokkal, hogy is mondjam, szomorúbb. Ő olyan nem emos de szerintem közel áll hozzá. Mikor megkérdeztem miért ilyen fáradt, ő azt mondta nem fáradt csak fáj neki. Én ezzel letudtam. Most komolyan mi fájhat neki? Mindegy, ő tudja.

Megjött Rachel is aminek nagyon örültem, mert valahogy még nem igazán szoktam be a társaságba ráadásul kicsit még mindig Kate hatása alatt álltam. Jajjjj :/.

-Szia Rachel! Úgylátom te tudtál aludni, nagyon friss vagy!-üdvözöltem mosolyogva.

-Majd megszokod! Nekem nem kell sok alvás, hogy ilyen friss legyek!-büszkélkedett.

-Brit még nem jött meg és a buszmegállóban sem volt. Nem tudod mi van vele?-kérdeztem, mivel 2 perc múlva csengettek és aggódtam érte.

-Ó, reggel felhívtam, hogy megmondja melyik farmert válasszam a kettő közül és akkor mondta, hogy egyébként ma nem jön mert nagyon úgy tűnik, hogy megfázott. És azt is üzente, adjam át, hogy puszil!-hadarta.

-Szegény! Lehet, hogy a tegnapi kutyasétáltatás miatt lett beteg.-szomorkodtam.

-Ne aggódj! Brit az ilyen kis apróságokat hamar kiheveri! Lehet, hogy holnap már jön is!-mondta, és látszott, hogy nagyon próbál felvidítani.

-Akkor jó!

Ekkor belépett az angol tanár és elkezdődött az óra. A padtársam sehol sem volt. Pedig megígérte, hogy bejön első órára!

Már 10 perce ment az óra amikor Bryan lépett be a terembe. Csak így egyszerűen beviharzott és leült. Kabátban meg minden. Tényleg bejött. Picit késve ugyan de tényleg. Mert megkértem. De aranyos! :)

-Jó reggelt! Na milyen itt lenni az első órán velünk?-kérdeztem és közben önelégült mosolyt vágtam.

-Hmm...-gondolkozott el.-Nem mondom, hogy felejthetetlen élmény de megérte!-mondta és rám mosolygott. Megint. Mondjuk meg tudom szokni :).

-Na ennek örülök, és számíthatunk esetleg máskor is a társaságodra?

-Azért ennyire ne szaladjunk előre! Csak szép fokozatosan!-csitította bennem a lelkesedést.

Az angol eltelt. Vettem kaját a büfébe. Hamburgert aminek a fele a kukában végezte. Tényleg nagyon rossz. De hogy lehet elrontani egy hamburgert? Én meg ezek után csak éheztem.

De nem sokáig mert ofőin, miután Rachelnek elpanaszoltam, hogy mennyire rossz, hogy nem tudtam reggelizni, ő szó szerint megdobott egy csomag ropival. Szerencsére Mr. Balston nem vette észre. Tátogtam Rachelnek valami olyasmit, hogy „Köszönöm!”, na most ezt ő nem értette így visszatátogott, hogy „Mi?” én meg csak legyintettem, hogy hagyjuk. Nem akartam kihúzni a gyufát az osztályfőnöknél így inkább csak halkan és észrevétlenül próbáltam reggelizni. Bryan szerint ez roppant szórakoztató volt. Én nem értettem, hogy mi olyan vicces azon, hogy megpróbálom lassan, óvatosan kihúzni a zacskóból a ropit csörgés nélkül (ami persze sosem sikerült) aztán meg mikor a tanár nem figyel gyorsan benyomom a számba. Így utólag tényleg furcsán néznék magamra ahogy ezt csinálom.

Harmadik óránk fizika. Ahogy a matek, így ez sem tartozik a kedvenc tantárgyaim közé. Ráadásul aki tanítja (Mrs. Glove) sem lesz a kedvenc tanárom.

-De hogy számoljam ki, hogy mennyi a feszültség ennél az izénél?-kérdeztem Bryantől aki meglepően jól ért a fizikához.

-Először is, az nem izé hanem fogyasztó, másodszor pedig ezt már az előbb megkérdezted és le is írtad!-mondta.

-Nem igaz! Nézd meg, hogy nincs itt!-tiltakoztam.

-Akkor ez itt mi?-mutatott rá arra amit az előbb tényleg leírtam.

-Én is tudtam, hogy oda írtam!-próbálkoztam védeni magam, bár igaza volt.

-Mindjárt gondoltam!-mondta ezt amolyan „na persze!” arcot vágva.

-Valami probléma van fiatalok?-kérdezett minket Mrs. Glove.

-Öm… Nem nincs semmi, csak valamit nem értettem és megkérdeztem, hátha...-de beleszólt.

-Hátha megoldja helyetted?-vádolt meg ami elég rosszul esett.-Legközelebb engem kérdezz ha valamit nem értesz!

-Mindenképp tanárnő!

Kémia volt a következő Mr. Marshall-lal. Talán ezt a tantárgyat még értem is. Legalábbis azt a leckét amit most vettünk.

Utolsó óra matek volt. Kb az óra felénél elvesztettem a fonalat és csak ültem.

-Hallottam te is jössz ma mekizni!-zökkentett ki Bryan amikor épp azon gondolkoztam vajon én vagyok hülye vagy a matek ennyire nehéz.

-Igen! Rick hívott a lányokat meg engem, de sajna Brit nem tud eljönni mert beteg lett.-mondtam.

-Azért örülök, hogy te jössz! Legalább kicsit jobban megismerlek!-és megint mosolygott. Hát én is szívesen megismerkednék vele jobban :D.

Mivel nem volt több óránk ebédelni indultam Rachellel. Az ebédlő felé vezető sétánk alatt Rachel elmondta, hogy teljesen fel van dobva mert van egy csomó kuponja és most aztán bevásárol Happy Meal menüből. Végül is nem korhatáros.

Épp a levesemet ettem (ami nagy szó, mivel ez az első ehető kaja a menzán mióta itt vagyok) amikor Elizabeth csapta le mellém a tálcáját. Nem tűnt valami boldognak.

-Oké! Úgy látom nem nagyon zavar amit mondtam!-jegyezte meg, és én pontosan tudtam miről beszél.

-Nem mondhatod meg neki mit csináljon, főleg te nem!-védett meg Rachel.

-Te ne szólj bele!-vágta oda neki Elizabeth.

-Ne beszélj vele így! És igaza van! Azt csinálok amit akarok! Egyébként meg csak mekizni megyünk! És most légy szíves hagyj minket!

-Akkor is bele fogok avatkozni abba, hogy jól érezd magad!-mondta sértődötten és elviharzott.

Én nem akadtam fenn rajta, de Rachelt nagyon felhúzta a dolog és nekem kellett lenyugtatni. Végül mikor elkezdtem arról kérdezgetni, hogy épp milyen kis mütyürt adnak a Happy Meal menühöz, sokkal boldogabb lett és lelkesen valami olyasmiről kezdett beszélni, hogy retro mesefigurák vannak benne.

Ezek után egyedül hazamentem, hogy átöltözöm mert úgy beszéltük meg, hogy 14:30-kor találkozunk a mekinél.

Már 13:55 volt amikor egyszer csak csörgött a telefonom Rachel hívott.

-Szia Rachel! Mi az most én segítsek kiválasztani melyik felsőt vedd fel?-kérdeztem kuncogva.

-Hát ami azt illeti tényleg segíthetnél, de azért hívtalak, hogy nem megyek mekizni, mert Ben elhívott randira. És úúúgy fel vagyok dobva. Bocsi de én is csak most tudtam meg!

-Ne már akkor egyedül leszek! És már nem mondhatom le, ürügyem sem lenne!

-Hidd el jól fogod érezni magad! Rick és Bryan nagyon jó fejek, tuti a haverjaik sem másak.-próbált megnyugtatni.-Ugye nincs harag?

-Dehogyis haragszom! Hiszen randid lesz Bennel! Apropó… Ki az a Ben?-kérdeztem mert csak akkor tűnt fel, hogy gőzöm sincs róla kiről beszél.

-Tudod, akit a múltkor láttatok Brittel a teremben amikor megjöttetek!

-Jaaa, már értem! Na jó és melyik lenne az a két felső?

-Á már mindegy! Eldöntöttem! A sötét lilát veszem fel! Az azt mutatja, hogy határozott vagyok míg a világosabb lila mást mutat.-jelentette ki szerinte teljesen egyértelműen.

-És mégis mit?-értetlenkedtem.

-Azt, hogy nem vagyok annyira határozott mint a sötét lilában!

-Logikus!-mondtam, de még most sem teljesen értem.-Majd veszek neked Happy Mealt!

-Ó köszönöm nagyon ari lennél!-ujjongott.

Miután elköszöntünk gyorsan felkaptam a kabátom és a pénztárcám és indultam is mert 14:08 volt. Gyalog mentem, és nem akartam elkésni.

Végül is majdnem én értem oda utoljára, mert már csak Rick hiányzott. Amin viszont meglepődtem, hogy Elizabeth is ott volt. Komolyan gondolta, hogy nem fogja hagyni, hogy jól érezzem magam. De nem csak én voltam meglepve, hanem mindenki. Amikor Rick megérkezett hangot is adott a dolognak.

-Hát téged meg ki hívott?-kérdezte Elizabethtől.

-Engem nem kell hívni! Jövök én magamtól is!-jelentette ki büszkén. Ő arra is büszke, hogy másnak a programját tönkreteszi a jelenlétével.

-Azt tudjuk, hogy neked mindenhol ott kell lenni ahol Bryan van.-cukkolta Rick továbbra is Elizabethet.

Míg ők ezen veszekedtek mi megvettük a kajákat. Bryan a Rickét is aztán leült mellém.

-Látom ízlik!-jegyezte meg amikor épp egy sajtburgert tömtem magamba.

-Igen! Te pedig már meg is etted.-válaszoltam miután megtöröltem az arcom ami csupa ketchup volt.-Egyébként Rick még mindig Elizabethtel veszekszik?

-Ez nekik még órákig eltarthat. Mindig ezt csinálják.-mondta és kimutatott az ablakon ahol épp Elizabeth magyarázott valamit nagyon heves karmozdulatokkal Ricknek.

A fiúk haverjai tényleg jó fejek voltak, bár néhányuk összehozott minket Bryannel amire én mindig tiltakoztam de Bryan csak mosolygott. Egyébként jót beszélgettem mindenkivel. Mindegyikőjük érdekes személyiség. Van két srác akik imádnak bütykölni pl. motorokat. Van olyan, aki deszkázik, vagy éppen rekorder játékos valami számítógépes izében.

Öt óra körül volt így a társaság szétoszlott. Elizabeth is hazaindult Rick pedig utána ment. Azt mondta hazáig fogja kísérni és az agyára fog menni. Hát hajrá neki!

-Na jó! Azt hiszem én is megyek.-mondtam Bryannek és indulni készültem.

-Hazakísérlek!-jelentette ki és már vette is a dzsekijét.

-Nem kell! Eredetileg Brittel mentem volna, de egyedül is hazatalálok.

-Ne ellenkezz!-mondta és látszott az arcán, hogy tudja, hogy nyert.

Együtt mentünk egészen a házunkig. Útközben meséltem neki arról, hogy hol is éltem eddig, milyen suliba jártam, kiket ismertem stb. Róla semmit nem tudtam meg mert végig rólam beszéltünk. Ő kérdezett én meg válaszoltam. Az ajtóban elköszöntünk és figyelmeztettem, hogy legközelebb én faggatózom.

-Köszi, hogy hazakísértél! Tényleg jobb volt mint egyedül jönni!-köszöntem meg mosolyogva.

-Szivesen és máskor is! Jó hogy jobban megismerhettelek!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Kis szünet után kaptam észhez.

-Oké, akkor szia! Holnap találkozunk!

-Szia!-integetett már a kapuból.

Bementem ahol anyu és apu már várt. Leskelődtek, láttam rajtuk.

-Sziasztok! Na akkor mielőtt elkezdenétek kombinálni ő Bryan és barátok vagyunk, egyébként a padtársam.

-Akkor jó!-jelentette ki apu, mire én csak forgattam a szemem.

-És milyen volt a mekizés?-kérdezte anyu.

-Ó nagyon jó! Elizabethnek nem sikerült elrontani a hangulatot, a fiúk pedig nagyon jó fejek voltak!-meséltem mosolyogva. De még sokáig mondtam, hogy mi volt.

Aztán megetettem Coopert és játszottam vele egy kicsit, majd felmentem a szobámba lefeküdni. Jó kis nap volt. Rachelnek pedig megvettem a Happy Mealt. Remélem jó lesz neki hozzá a Tom és Jerry figura :).