január 3. (Hétfő)

És kezdődik a második félév. Immár új iskolámban. Mert elköltöztünk. Anyu új munkát kapott a Daily News szerkesztőségében. Viszont ennek az újságnak a székhelye Londonban van így el kellett költöznünk.

Tehát most itt vagyok.

Reggel felkeltem és hamar elkészültem mert így rögtön az 1. napomon busszal kellett suliba mennem, mert anyunak korán kell bejárnia az új munkahelyére, apu pedig már korán reggel elment a költöztetőkkel a régi házunkhoz a még ott maradt cuccainkért.

Gyors reggeli, smink és haj elkészítése, és az egyenruha. Nem annyira szörnyű, csak egy lila színű póló az iskola emblémájával ellátva. Tehát felvettem a pólót, hozzá egy lila sálat és az új farmerem. Kabát és már indultam is. De előtte elraktam a pénzt amit anyu tett ki az asztalra, hogy vegyek magamnak a büfébe kaját.

Épphogy elértem a buszt. Valami fura alak egész úton bámult, szörnyen idegesített. Aztán leszálltam és elsétáltam a sulihoz. Szép iskola. 4 emeletes, kívülről vörösre és sárgára van festve, és hatalmas ablakok vannak rajta. Belülről nagyon tágas a nagy ablakok miatt, és a sok zöld növény még barátságosabbá teszi.

Amint beléptem Miss White fogadott az ajtóban.

– Sallie Osmer? Ugye?-kérdezte.

– Igen. Ön pedig Miss White ha jól tudom.

– Pontosan. Az én feladatom, hogy fogadjalak iskolánkban. Gyere velem, megmutatom neked a 9.c termét.

Merthogy mostantól kezdve a 9.c-be fogok járni. Ez egy álltalános tagozatú osztály. Ami azt jelenti, hogy nincs emelt óraszámú tantárgyunk. Azért ezt az osztályt választottuk anyuékkal mert még másik két lehetőség lett volna de nekem egyik sem tetszett. Az egyik a matek lett volna, de én egyszerűen hülye vagyok matekból így ezt ki is zárhattuk. A másik a spanyol lett volna. Még azon el is gondolkodtam, hiszen a nyelveket szeretem, de a spanyol annyira mégsem vonzott. Így maradt az általános. Ez azért is tökéletes mert még nem tudom mi akarok lenni és ebből bármi kisülhet.

Miss White azonban mielőtt elkísért volna a teremhez körbevezetett a suliban. Tehát mire az osztályba értem már 20 perce ment az óra.

– Jó reggelt Miss Osmer. Késünk az 1. napunkkon? Nem leszünk így jóban!-mondta Mr. Balston az új osztályfőnököm, akivel úgy tűnik imádni fogjuk egymást :P.

– Miattam késett, ugyanis körbevezettem az iskolában.-védett meg Miss White, majd elment.

– Jól van! Ez esetben elnézem, de ne forduljon elő többet ilyen!

– Ígérem tanár úr, nem fog előfordulni!-helyeseltem és mellé egy jókislány mosolyt vágtam.

– Most pedig ülj le, és maradj csendben!

Eddig 19 fős volt az osztály, de velem kiegészült 20 főre. Így egy hely volt ahova leülhettem.

Ez a hely egy srác mellett volt. Kedvesnek tűnt, és ráadásul jól is nézett ki. Világos barna haj, és hozzá gyönyörű zöld szemek. Gyorsan leültem mellé mert észrevettem, hogy az osztályfőnök rám akar szólni, hogy üljek már le.

Mr. Balston ezek után arról beszélt, hogy egyes embereknek javítaniuk kellene a jegyeiken. A csodás memóriámnak köszönhetően egy árva nevet nem jegyeztem meg. Mikor áttért egy másik témára, új padtársam egy papír cetlit tolt elém.

"Esetleg megtudhatom MISS OSMER teljes nevét? :)"

Elővettem egy tollat és gyorsan válaszoltam:

"Persze! Sallie Osmer, de szólíts csak Sall-nek :) És én megtudhatom a te neved?"

Visszatoltam a cetlit. Láttam, hogy elolvassa. Aztán vártam, és csak vártam, és vártam. Válasz nem jött. Kicsit elszomorodtam. Nem tudtam miért nem válaszol.

Eltelt az óra. Kicsengettek. Nem is bántam, ugyanis óra közben kicsit nyomasztott az, hogy mindenki engem néz és valamit sutyorog.

– Bryan Goldwin.-mondta a padtársam.

– Márminthogy a neved?-mondtam hirtelen zavaromban. Elég hülyén jöhetett ki.

De Bryan csak rámnevetett. Hűű tökéletes a mosolya. Elkápráztatott :).

– Ja.-mondta még mindig mosolyogva.

– O-Oké, akkor szólítsalak Bryan-nek?

– Aha, nyugodtan. Bocs, de most megyek a büfébe!-mondta, és már indult is.

– Izé...Várj, én is a büfébe mennék, de Miss White azt pont nem mutatta meg, hogy hol van.Megmutatnád?-mondtam, de persze pontosan tudtam, hogy hol találom, mert White megmutatta. De nem hagyhattam ki az alkalmat :).

– Persze! Gyere! De valamire figyelmeztetnem kell!-mondta és nagyon komoly lett az arca.

– Hmm?-lepődtem meg. Nem tudtam mire akar figyelmeztetni.

– Semmiképp, de semmilyen esetben ne vagyél hot dog-ot a büfében!-mondta mire láthatóan megkönnyebültem, erre ő elmosolyodott.-Komolyan! Szörnyű íze van, és hallottam, hogy valaki már mérgezést is kapott tőlle.

– Ahhaaa...Jó, majd vigyázok nehogy kísértésbe essek.-mondtam és ő még mindig mosolygott rám.

Gyorsan elpakoltam a cuccom, és elindultunk a büfébe.

Mire leértünk már hosszú sor állt a büfé előtt. Beálltam a végére, de Bryan intett egy-két embernek a sor elején és már előre is kerültünk. Ő egy kólát meg egy muffint vett, vagyis kettőt mert én is kaptam amolyan köszöntő ajándékként.

– Kössz szépen! Ezzel nincs probléma?-kérdeztem.

– Nem nincs! Sőt szinte ez az egyetlen amit meg lehet itt enni, ja nem a pirítós sem rossz!

Hirtelen két lány pattant mellém. Meglepődtem mert gőzöm sem volt rólla kik ők. Annyit tudtam csak hogy az én osztályomba járnak, mert láttam őket reggel. Ők fürkésztek a legjobban. Ezáltal nem mondanám, hogy elsőre túl szimpatikusak lettek. Az egyiküknek hosszú szőke haja, és hatalmas érdeklődő barna szemei voltak. A másik lányon látszott hogy kicsit visszafogottabb, neki vállig érő fekete haja és kék szemei voltak.

– Szia! Én Rachel vagyok!-mondta hirtelen a szőke csaj.-Te pedig ha jól informált vagyok Sallie.

– Igen, de inkább Sall azt jobban szeretem.

– Szóval Sall.-kezdte a másik.-Én Britannie vagyok, engem szólíts nyugodtan Brit-nek. És ismersz már itt valakit?

– Ömm...

– Igen lányok, engem. Őt ha lehet ne támadjátok le, rendesnek tűnik.-mondta Bryan és féloldalról rámkacsintott. Víííí. :D

– Hát igen, csak őt ismerem és mostmár titeket.-keltem fel hirtelen az ámulatból.

– Na, akkor épp ideje megismerned néhány embert! Gyere csak velünk!-és már húzott is magával Rachel. Segélykérő pillantásrt vetettem Bryanre, de ő csak intett, hogy menjek nyugodtan.

Hát oké. Szóval akkor megismerek néhány embert. Biztos hogy ezt az első napomon rögtön az első szünetben kell. Hát persze hogy nem. Brit és Rachel nem is ezt akarták.

– Hogyhogy?-kérdezte Rachel.

– Mit hogyhogy?-kérdeztem és tuti látszott rajtam hogy tanácstalan vagyok mert Brit és Rachel egymásra néztek és csak forgatták a szemüket.

– Hogyhogy rögtön szemet vetett rád Bryan?-érdeklődött kissé érthetőbben Brit.

– Miii? Neem! Mire gondoltok? Nem is.

– Héé ne jöjj zavarba kislány. Tök jól jártál. Van egy csaj aki már régóta fűzi Bryant, de eddig még semmit nem ért el, és Bryant ismerve nem is fog elérni nála semmit.-mondta Rachel.

– Ki ez a lány?

– Lány? Ugyan kérlek, ez egy hárpia, nem mondom irigylem a tökéletes barna haját meg azt a folyton csillogó szemét, de eddig ő tényleg csak a külsőjével tudta megfogni a pasikat, aztán a belső tulajdonságainak köszönhetően el is űzte őket. Egyébként pedig Elizabet Balmannek hívják.-tudtam meg végül Brittől.

Szóval már ismerek, a lányok elmondása szerint, egy valódi nőstény sárkányt, aki ki van éhezve Bryanre.

– Tessék csak emlegetni kellett.-mondták a lányok.

És tényleg. Ott jött Elizabet. Hűű nem is láttam még olyan embert aki ilyen magasan hordja az orrát. De ami igaz igaz. Vállig érő tökéletesen elkészített haja és valóban csillogó barna szeme van. De látni benne az önteltséget és a gonoszságot.

– Szia!-köszönt rám mikor odaért hozzánk. Látszólag tudomást sem vett Britről és Rachelről.

– Öm..Szia! Sallie vagyok!

– Tudom!-mondta egyszerűen.-Csak azt akartam mondani, hogy hallottam, hogy te vagy az új padtársa Bryannek. Ne nagyon próbálkozz nála, mert ő velem van. Oké?

– Ja, persze, veled van! Álmodozz csak.-mondták oda nekik a lányok.

– Hát akkor tudjátok meg, hogy igen is velem lesz, mert én mindig elérem amit akarok. Te pedig azért jegyezd meg amit mondtam, felesleges próbálkoznod!-jelentette ki és gyorsan el is ment.

Csengettek. Elindultunk a lányokkal fel a terembe. Kb 1 percet késtünk. De azt elfelejtettük, hogy egész nap ofő órák lesznek, mert egyeztetnünk kell a második félévi dolgokat.

– Úgy látom nem jegyezte meg amit mondtam Miss Osmer!-támadott le rögtön Mr. Balston, a lányokat pedig hagyta gyorsan leülni.

– Elnézést, csak….-kezdtem de persze félbeszakított.

– Nincs csak, az iskolának vannak szabályai és ebbe az is beletartozik, hogy az órára pontosan érkezünk.

– Sajnos még nem kaptam meg a házirendet, úgyhogy nem tudhattam.-mondtam halkan, de persze meghallotta.

– Akkor ez ellen gyorsan tenni fogunk.-mondta és láttam, hogy ideges lett.-Óra végén várlak a tanáriban!

Gyorsan leültem Bryan mellé és előszedtem a cuccaimat. Az óra feléig szorgosan jegyzeteltem, de aztán Bryan megbökött.

– Felesleges ez a szorgoskodás.-mondta.

– Mi?

– Hidd el! Itt a tanárok ezt észre sem veszik. Mr. Balston is eldöntötte magában, hogy te egy kezelhetetlen kamasz vagy. Valamiért nem vagy szimpatikus neki.

– Hmm az érzés kölcsönös.-válaszoltam és fintorgó arcot vágtam. Bryan halkan elnevette magát.

– Nyugi, én sem vagyok a tanárok kedvence. Pedig látod milyen pontosan érkezem az órára.

– Szerintem ez nem elég nekik. Lehet, hogy téged a beszélgetés miatt nem kedvelnek, de mit csináljon az ember ha az jobb mint az óra.

– Na igen! De csak akkor ha az embernek jó beszélgető társa akad.-mondta, mire én szerintem kicsit elpirultam.

És a beszélgetés ezzel félbe is szakadt, mert Mr. Balston észrevett minket.

– Megtudhatnám, hogy mi olyan fontos, hogy azt az órámon kell megbeszélni kedves Sallie és Bryan?

– Tanár úr csak elmontam Sallnek, hogy mit kell tudnia az iskola szabályzatáról.

– Na persze! Maga Mr. Goldwin az élő példa arra hogy mik a szabályok az iskolánkban.-azt hiszem ez szarkazmus volt.

Ebben a pillanatban megszólalt a csengő. A tanár kiment én pedig össze kaptam a cuccom és utána mentem a tanáriba. Ott megkaptam tőlle az iskola szabályzatát, meg egyéb papírokat amikre még szükségem lehet, és azt is megkaptam, hogy szedjem össze magam mert ezt nem fogják díjazni a tanárok. Ezek után vissza mentem a terembe, hogy mire bejön én a helyemen üljek és úgy várjam.

Így is lett. Az óra elkezdődött, a tanár megjött és én ott vártam. Persze szóvá is tette, hogy milyen ügyes vagyok. Erre én csak vágtam egy műmosolyt ő meg viszonozta.

Szerencsére ez volt az utolsó óránk a mai napon, de ez nem lesz így minden hétfőn, a mai nap viszont az egyeztetésről szólt.

Kicsengettek. Brittel és Rachellel ebédelni indultunk. A menza….. Hát ami azt illeti ki lehet bírni. Akinek jó gyomra van, az talán kibírja. Így éhesen indultam haza.

Épp a buszmegállóban várakoztam amikor egyszer csak megjelent mellettem Brit.

– Helló! Hát te itt?-kérdeztem.

– Igen, én itt. És úgy tűnik együtt fogunk buszozni.

– Ezt honnan tudod?

– Onnan, hogy ide csak egy busz jön és két megállót megy innen. Én pedig a végállomáson szállok le.

– Én is! Ezt jó tudni, akkor mehetünk együtt délutánonként.-örültem meg.

– Aha tök jó!-mosolyodott el.

Így együtt mentünk haza. Kiderült, hogy egy utcával lejjebb lakik mint én. Megbeszéltük, hogy reggelente is járhatunk együtt suliba, hiszen ugyanarra és ugyanazzal a busszal megyünk.

Út közben egy csomó dolgot megtudtam róla és Rachelről. Kiderült, hogy már kislány koruk óta barátnők, és hogy valójában a kórházban ismerkedtek meg amikor mindkettőjüknek kivették a manduláját. De nem csak ezt tudom mostmár hanem, hogy milyen zenét szeretnek és hogy kiről mit kell tudnom a suliban. Nagyon úgy tűnik, hogy ők ketten sokmindenkit ismernek.

Mire elértünk az utcánkig, ahol elváltunk egymástól, beszédtéma lett Bryan.

– Szóval, neked tetszik?-kérdezte rögtön a lényegre tapintva.

– Azért ezt nem igazán lehet megmondani három óra ismeretség után.

– Jó akkor te nem tudod megmondani, hogy tetszik-e, de én szinte biztos vagyok benne, hogy te tetszel neki. Hiszen muffint is kaptál!-kuncogott huncutan.

– Igen kaptam. Amolyan köszöntünk a suliban ajándékként.

– Aha kislány, persze!-mondta és látszott rajta hogy ebben ő nem igazán hisz.

Elköszöntünk egymástól, és én elindultam a házunkhoz.

Beléptem az ajtón és láttam, hogy egy szőrpamacs rohan felém. Azaz egy imádnivaló kiskutyus.

– Óóóó hát te ki vagy?-kiáltottam fel. Erre apu jelent meg.

– Hát ő Bigyó. A ház őrzője.-mondta.

– Bigyó?-kérdeztem értetlen arccal.

– Hé az én fantáziámból ennyire futotta. De ha gondolod átnevezheted a kisfiút, hiszen a tied!-mondta és elmosolyodott.

– De jóó! Akkor mondjuk legyen Pufi….vagy Bogyó. Nem! Megvan!-csillant fel a szemem.-Cooper lesz a neve!

– Cooper! Jól hangzik!-mondta.

Megetettem Coopert, játszottam vele, aztán hazajött anyu. Neki is nagyon tetszett a kutyus is és a neve is. Elmentünk beszerezni néhány cuccot a kutyusunknak. Kapott többek közt egy fekvő párnát aminek a közepén egy tappancs minta van. Nagyon cuki. De majdnem nem vettük meg, mert összevesztem apuval azon hogy a fekvőpárna vagy a kosár legyen. De én nyertem az érveléseimnek köszönhetően.

Este megvacsoráztunk, aztán felmentem a szobámba és bekapcsoltam a gépem. Facebookon kaptam egy csomó felkérést. Honnan tudja mindenki ki vagyok? Habár a hírek mindig gyorsan terjednek. Visszajelölgettem az emberkéket, aztán megnéztem a mailjeimet.

Hirtelen csörgött a telefonom. Stell volt az. Ő a barátnőm a régi sulimból. Megígértük egymásnak, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot és nem hagyjuk, hogy a távolság megszakítsa a barátságunkat.

Gyorsan felvettem.

– Szia Stell! Már hiányzol!-kezdtem rögtön.

– Helló Sall! Nekem is te! Milyen volt az első nap? Túlélted?-kérdezte.

– Igen! Megismerkedtem két lánnyal. Ők nagyon kedvesek. Szerintem jó barátnők leszünk.

– Az klassz! Éééés valami jó pasi van a láthatáron?-érdeklődőtt. Mit is vártam tőle.

– Hát ami azt illeti a padtársam elég jól néz ki.-kuncogtam.

– Akkor hajts rá!-mondta egyértelműen.

– Héé! Olyannak ismersz?

– Őszintén?

– Na jó erre inkább ne válaszolj!-mind a ketten elnevettük magunkat.

Még egy ideig beszélgettünk aztán elköszöntünk egymástól. Én pedig lefeküdtem.

Hajnali kettőkor kaparászást hallottam az ajtónál. Coopernek pisilnie kellett. Így felkeltem és kiengedtem. Ezek után visszafeküdtem, de egy fél óra múlva újra felébresztett Cooper mert nyüszített. Nem volt neki jó alvóhely a párna, így felraktam magam mellé az ágyra. Itt végre elszundikált.